Ujjmenés

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de engem sokszor gúzsba kötnek az ötleteim, terveim. Néha annyi minden kavarog a fejemben ami megvalósításra vár, legyen az egy ékszer, postázás, blogbejegyzés, vagy akár mosogatás, hogy egyszerűen lebénulok a rám váró feladatok súlyától és inkább nem csinálok semmit. :)

Néha hagyom, hogy ez az érzés eluralkodjon rajtam, mert jólesik átadni magam neki, de tudom hogy ezt sokszor nem tehetem meg, hiszen csak magammal tolok ki. A feladatok nem oldják meg magukat és ha az ember belekezd, rájön, hogy sokkal könnyebb, mint azt gondolta.

Hajlamos vagyok a görgetésre, tologatásra és bizony nagyon nehéz ezen túllépni, de muszáj.

Éppen ezért nem tettem újévi fogadalmakat sem, hiszen úgysem tartom be. :) Talán magamtól is rájövök, pontosabban nem is kell rájönnöm, hiszen tudom min kell változtatni, csak hát változni nehéz! Emlékszem általános iskolás koromban volt egy elhatározásom saját magammal szemben, amit anno sikerült megvalósítanom, talán ez majd erőt ad hozzá. Szeretnék egyenesen haladni az úton, természetesen úgy, hogy közben minden elém táruló szépségre, újdonságra nyitott legyek úgy, hogy ezek ne fogjanak vissza, engedjenek a saját utamra.

Azt hiszem inkább nem is olvasom vissza amiket ebben a bejegyzésben leírtam, még kitörölném az egészet. :)