Az erkélyünkön etetjük az erre járó madárkákat. Legutóbb sikerült párat lencsevére kapni.
A fotók minősége nem a legjobb, tekintve hogy üvegen keresztül készültek, ami szokás szerint tele van gyerek ujjlenyomatokkal. :)
Akkor lássuk kik jártak vendégségben nálunk aznap.
Tengelic. Csodaszép tarka madárka. Feje piros, szárnyán sárga szalag, farktollai és szárnytollai vége fehér pettyes. Kb. 12 cm. Hazánkban állandó lakos, itt fészkel, kicsi, csésze alakú fészkét többnyire csak lombhullás után láthatjuk. Ilyenkor télen csapatokba verődve jár. Hozzánk általában egyszerre 5-6 madárka érkezik. Csapongva, hullámosan repül, hangja csicsergő, szakirodalom szerint "tig-lic, tige-lic".
Hihetetlenül önző kis dög, sokszor beül az etetőbe, nem enged oda senki mást (nagyobb madarat sem) és hangos rikácsolással és szárnycsapkodással jelzi nemtetszését ha valaki közelít hozzá.
Felénk stiglicnek is nevezik.
Széncinege. Gondolom őt senkinek sem kell bemutatnom. A madáretetők leggyakoribb vendége. Rendkívül ügyes, éber madár. Bár hangjai közül legismertebb a "nyitni-kék", többféle dallamot énekel.
Odvakban, csövekben, nyílásokban, mesterséges odukban költ. Állandó lakos, itt fészkel.
Meggyvágó. Az előbbieknél jóval nagyobb madár, vaskos csőréről és busa fejéről könnyen felismerhető. Szárnyén fehér keresztszalag, farka vége neki is fehér. Röpte gyors. Büszke tartású.
Télen, a szakirodalom szerint, csapatokba verődik. Hozzánk általában duplázva jön, tehát ketten egyszerre, vagy egyedül. Hangját még sosem hallottam, így ebben is a madárhatározóra hagyatkozhatok, amely szerint hangos "ziksz, tiksz" vagy vontatott "ziő".
Fákon, a törzs közelében fészkel, Magyarországon költ, egy részük itt telel.
Ő is szeret beülni az etetőbe, és szó szerint szotyizik. :) Miután jól megbámult engem, hajlandó volt modellt állni (vagy inkább ülni?) a gázpalack tetején.
Nagyon szeretjük nézni ahogy egész álló nap repkednek az etetőre. Mindegyik olyan tökéletes kis teremtmény. :)